Égi fohász "Patrónánk"-pártfogónkhoz: Szűzanya-Máriához, az Istenanyához, a Boldogasszonyhoz

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra!
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról
Ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet!

Az ókori maják 13 darab 28 napos holdhónapot számolnak egy évben, ami 364 nap, s mivel a Nap nagyjából 365 nap alatt kerüli meg a Földet, ezért minden évben van egy úgynevezett időn kívüli nap, amely július 25-re esik, azaz holnap vasárnapra. Az időn kívüliség itt a lineáris időértelmezésen kívüliséget jelenti, ahol megélheted a jelent!

"Azért vezetjük be a 13 holdhónapos naptárt, mert hisszük, hogy
ezt a lépést kell legelőször megtennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk az
életmódunkat, és visszatérjünk a természet rendjéhez."

A Nemzetek Ligája még az 1930-as években a 13 holdhónapos naptárt választotta meg a változtatás eszközének, amit a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mellett olyan vállalkozók is támogatták, mint Eastman Kodak.

Minden nemzeti ereklyénk õsi, a történelembõl bizonyíthatóan szakrális ókori eredetû.

Az elsõdleges Indomediterrán világkultúrát megalkotó õsi népünk eredetének kulturális hagyományai értelemszerûen nem az ókorból fejlõdött ki, hanem az emberiség õskorából. A történelmi ókor az írás kezdeteitõl számítódik, ezért az én nyomozásom is csak az elsõ írásos hagyatékok feldolgozásáig terjedõ idõszakot öleli át. Az emberiség õskorából már csak régészeti és nyelvészeti bizonyítékok maradhattak fenn.

Nagyon nehezen tudom megemészteni azt a tényt, hogy a hazában nincs egyetlen történészünk sem, akinek az utóbbi legintenzívebb 300 éves történelemhamisítási gyakorlat következtében, a nemzeti (kis) címerünk eredetérõl érdemleges mondanivalója lenne. Több forrásomat nem történész írta.

1. Magyarország zászlaja.

Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez  a háromszínû piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán keresztül vezet az út.

Kezdjük a nemzeti színeink eredetének kialakulásával. Feltételezem, hogy önök méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül.

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkõzni. Ahhoz, hogy legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi származását, az igazi gyökereit.

A mai világunkban egyre inkább elhallgatott, és a származásunkat jegelõ társadalmi gyakorlatban, a történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a tanítása felé haladnak. Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a nemzeti ereklyéink pontos ismeretérõl sem szó.

A történelmi mondák szerepe egyrészt az emlékezés, másrészt pedig a világ forgásának jobb megismerése, félelmünk elűzése.A történelmi tényekkel eredeti formájába öntött Csodaszarvas mondánk minden emberi kételyünkre, félelmünkre feleletet ad mind a múltat, mind a jelent illetőleg, csak akarni kell ezen üzeneteket meghallani!

A magyarok teremtés mondájából ismerjük már Nagyboldogasszony anyánk világteremtõ erejét (az õsrobbanás mitológiai kivetítése), és azt, az Õ szentségénél nincs feljebb. Megszülte az õsanyagot, benne a Mennyországot az Istencsaláddal.

A Szent Korona születéséről és történetéről egyre többet tudtunk meg az elmúlt évtizedekben. Tisztázódott, hogy a korona abroncsát és keresztpántjait egy időben készítették, hogy a stílusa alapján az avar kincsek sorába illik, hogy a zománcképek legközelebbi párhuzamai a Kaukázus hunok és avarok járta vidékén maradtak fenn. 1992-ben Szegeden tartott előadásomban, a stíluspárhuzamok és más adatok alapján, hangot adtam annak a feltételezésemnek, hogy a Szent Korona a mervi oázisban készülhetett.

Az abroncson lévő Krisztus-zománc térdeinek rekeszrajzolatában (5. ábra) ugyanis felismerhető a „jm” ligatúra, amely megtalálható csángó hímestojáson, az erdélyi fazekasmotívumok között és hun szíjvégen is. Nagy Károly és Szent István későbbi ligatúrás névmonogramjainak előképe ez.

A rekeszrajzok különös alakzataira Ludvig Rezső ötvös hívta fel a figyelmet a Nap Fiai alapítvány által szervezett írástörténeti előadássorozaton tartott előadásán.