A Szent Korona születéséről és történetéről egyre többet tudtunk meg az elmúlt évtizedekben. Tisztázódott, hogy a korona abroncsát és keresztpántjait egy időben készítették, hogy a stílusa alapján az avar kincsek sorába illik, hogy a zománcképek legközelebbi párhuzamai a Kaukázus hunok és avarok járta vidékén maradtak fenn. 1992-ben Szegeden tartott előadásomban, a stíluspárhuzamok és más adatok alapján, hangot adtam annak a feltételezésemnek, hogy a Szent Korona a mervi oázisban készülhetett. Ezt a feltételezésemet néhány újabb adat megerősíti.

A Korona születésének körülményeit és a Kárpát-medencébe vezető útját ma már nagy biztonsággal meg tudjuk rajzolni. Bizonyos, hogy az első avar honfoglalókkal érkező szabírok féltett kincse volt. A magyar mondák szóhasználatával élve úgy is fogalmazhatunk, hogy Csaba királyfi idősebb fiának a Duna-medencébe visszatérő népe hozta magával.

Történetírók a Szent Korona születéséről

Ibrahim Pecsevi török történetíró "azt állítja, hogy ő hallotta a magyaroktól ezt a nyilatkozatot: a korona 3000 esztendős; Iszkendertől (Nagy Sándor) örökölte Nusirván (Kürosz) s ettől szállott mi reánk. Továbbá Mohammed Emin nagyvezír 1768-ban azt írta Kaunitz herczegnek, hogy az osztrák császár ‑ mint a Nusirván idejéből maradt korona örököse ‑ egyedül érdemli meg az "imperator" czímet." (Thúry/1893/343, 344)

Nagy Szulejmán 1529. évi hadjáratának leírása szerint a Tas falu melletti állomáson a pasa lóháton összegyűjtvén a bégeket, előhozatta a királyoktól viseltetni szokott koronát s megmutatta nekik, ezt mondva: " Ez a korona Nusirván idejéből maradt fenn." (Katona/1989/127).

Bár e török feljegyzések nem hagytak mély nyomot a koronakutatásban, Nusirván (Kürosz) és kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. Vannak ugyanis további adatok és megfontolások is, amelyek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona. (1)

A stíluspárhuzamok tanúsága

A kutatás által korábban is figyelembe vett technikai és stíluspárhuzamok arra utalnak, hogy hun-avar ötvösök is készíthették a koronát.

E szerint a Szent Korona annak az új ötvös-technikának a kiemelkedő alkotása, amelyik a Volga-vidéken a IV. század dereka után, tehát a hunokkal együtt jelenik meg. Ennek jellemzői az elsősorban indiai piros almandint és színes gránátot meg mervi(?) üvegpasztát felhasználó rekeszes kőberakás és a filigránozás. Hasonló tárgyak tömegét tárták fel Kercs kőből épített sírkamráiban (IV. század vége, V. sz. eleje), ahol ez a polichrómnak nevezett stílus már teljesen kifejlett formájában jelentkezett. A polichróm stílus korai előfordulásai II-IV. századi grúz és örmény sírokból ismertek, ahova párthus majd szaszanida hódítók vihették.

Magát a rekeszes technikát (zománccal, vagy kővel) már jóval a hun kor előtt ismerték a szkíták, de a színes kőberakást kiválóan alkalmazták a párthusok és a kusánok is (Bakay/1997/159).

A rekeszes kőtechnika eredetileg talán a Földközi-tenger partján alakult ki, amely területet a Krisztus születését megelőző évtizedekben a párthusok is hódoltatták. A stílus kialakulása minden bizonnyal a párthusok és kusánok mediterrán, sztyeppi és indus területeket összekötő történetének és kereskedelmi kapcsolatainak köszönhető. Magát a Szent Koronát már a szaszanida pusztítások elől Perzsiából a hunokkal együtt élő sztyeppi apar (avar) törzsekhez visszatérő keresztény párthus (apar) ötvösök alkothatták meg a hun-perzsa határterületeken.

A korona stíluspárhuzamai megtalálhatók a szaszanida Irán környezetében, a hun időkben vagy azt követően készült keleti ezüstökön is. Ennek példái a párta hegyábrázolásai. A kettős vonallal rajzolt hegyeken látható kisebb halmok (kőrakások, oltárok, lángnyelvek?) az ötvösségéről és üveggyártásáról híres mervi oázisban alkalmazott szimbólumok (1. ábra). A sivatagi település fontosságát és gazdagságát a mellette vezető Selyem-út adta, amely az akkori világ legjelentősebb kereskedelmi útvonalaként összekötötte a mediterrán világot Kínával. Merv ma kihalt romváros a sivatagban, egykor azonban lakosságának száma meghaladta a félmillió főt.

1/a. ábra. Azonos stílusú és szerkezetű halomábrázolások egy 421-438 között Mervben készült ezüsttálról (balra, Marschak/1986 nyomán), egy IX. századi keleti ezüsttálról (középen, Marschak/1986 nyomán) és a magyar Szent Korona pártázatáról (jobbra)

1/b. ábra. A fenti - hegyeket ábrázoló - áttetsző pártadíszek fényképe a Szent Koronáról

Megengedi hun műhely feltételezését a Szent Korona abroncsának mérete és díszítése is. Ez egy eredetileg 52 mm széles aranyszalag, amit gyöngydrót keretek osztanak ékköveket és zománcképeket tartalmazó mezőkre. A hun diadémok abroncsa 5-8 cm széles aranybádogból készült, s e mérettartományba illik a Szent Korona abroncsa is. Az abroncs díszítése is hun mintát követ. Hasonlóképpen gyöngydrót-keretek osztják ékköveket tartalmazó mezőkre például a Verhnye Pogromnojéból származó hun női diadémot is.

Hun stílusú a Szent Korona pártázata is.

Az abroncsból kiemelkedő 5 félköríves és 4 háromszög alakú ‑ hegyeket ábrázoló ‑ pártadísz közül a homlok fölött elhelyezkedő középső félköríves a legnagyobb, a többiek jobbra és balra csökkenő magasságúak. Hasonló ehhez a Verhnee Pogromnoéból származó hun diadém (2. ábra), amelynek közepén egy nagyobb félköríves pártadísz van, mellette jobbról és balról kisebb háromszög alakúak, azokon túl pedig újra félkörívesek találhatók. E hun pártadíszeket a szakirodalom azért nevezi "gomba alakú" díszítményeknek, mert nem ismerte fel a sztyeppi koronákon látható hegy- és szarvábrázolások "király" jelentését. S hogy e hun koronán (és több hun üstön) nem gombák, hanem "nyeles" hegyek vannak, azt egy litván tányér felülnézeti világmodellje is megvilágítja – a hasonló világmodellekben ugyanis nem gombák, hanem a világ négy sarkának hegyei szoktak szerepelni (2. ábra). Nyélre (világfára) ültetett áttetsző kristály (hegyszimbólum) a magyar uralkodó jogara is, ahol a kristály a kőből való lebegő ég, tehát az égi ország jelképe. Ezért a Szent Korona pártájának áttetsző hegyábrázolásai is az égi országok (a kilencszintű ég) jelképei.

A Szent Korona egyes stíluselemei további hun vonatkozásokkal rendelkeznek, ilyen a felület zsúfolt díszítése, amely a hun korban jött divatba (Bóna/1993/46). Az égi folyókat szimbolizáló keresztpánt tömött díszítése a Szent Koronán a Tejút kiemelt tiszteletére utal, amely Berze Nagy János és Ipolyi Arnold kutatásai szerint szinte napjainkig fennmaradt a hun-utód magyarságnál.

A keresztpánt boltozatán trónoló napos‑holdas Krisztus-kép párhuzama nem csak II. András magyar király 1233-as pecsétjén, hanem horezmi érmek uralkodóképein, tehát az avarokat és hunokat kibocsátó területek szívében is felbukkan (Bakay/ 1997/206).

2/a. ábra. A Verhnee Pogromnoéból származó hun diadém „nyeles” hegyei

   

2/b. ábra. Nelyes hegyek egy litván tányéron (balra); a magyar jogar is egy nyeles hegy (jobbra)  

Hun vonatkozású az apostolképek némelyike is, mert András a Fekete-tengertől északra élő népek között tevékenykedett s Fülöp is a "nomád" népek térítője volt. A katonaszentek ‑ Szent Demeter és Szent György ‑ pedig hun páncélöltözetet viselnek (Csomor/1996/541).

Szinte azonos a felhasznált kövek fajtája és a kőszimbolika is. A Szent Korona kövei: sötétvörös almandingránát, kék zafír, zöld üveg. A két szélső íves csúcsdíszen valamikor fehér kövek (kvarcok, opálok?) voltak, s fehérek az igazgyöngyök is. A fennmaradt hun aranydiadémokon túlnyomó részben szintén piros gránátlapok vannak, de előfordul bennük fehéres kvarc és kék, vagy zöld üvegpaszta-betét is (Fettich/1940/17). Tehát a hun koronákon is nemzeti színeinket találjuk, mert az Ég (a Nap tüze), a Föld (zöld mezői és kéklő hegyei) valamint a víz (a világtenger és a négy szent folyó fehér szalagjának) felidézésével egyaránt a világmindenséget jelképezik. Ugyanez a színszimbolika jelenik meg a magyar címerben is.

A Szent Korona abroncsának és keresztpántjának összeszegecselése a - kubán-vidéki hun pártadíszen látható két szegecsnyomból sejthető - pusztai rögzítési eljárással megegyezik. Szegecseléssel rögzítették a honfoglalók is legszebb ékszereiket a hordozó felületre (166. ábra).

Kiszely István szóbeli tájékoztatása szerint a kínai Kanszu tartományban lévő Dunhuang 325-ös barlangtemplomának Kr. u. III. századból származó falképein két hun vezető fején hasonló fejdísz van, amelyeket ő személyesen látott és le is fényképezett. Sajnos, e fényképet nem közli a közelmúltban megjelent könyvében, ahol említést tesz a barlangtemplom képeiről (Kiszely/1992/293).

A korona Krisztus-képeinek életfái is iráni jellegűek. A nyugati, vagy a bizánci művészetben nem állnak életfák a trónoló Krisztus mellett. A görög és latin felirat, meg a keresztény szimbolika viszont nem jellemző a szaszanida Iránra ‑ ezért a koronát előállító műhelyet Irán határvidékén, például a Hun Birodalomhoz tartozó mervi oázisban kell keresnünk. Ez a sivatagi város ugyanis – mint alább látni fogjuk - megfelel a fenti írás- és vallástörténeti követelményeknek.

  Székely rovásjelekkel összevethető hieroglifák a Szent Koronán

Régészeti leleteik tanúsága szerint a hunok és az avarok használták a székely rovásírás elődjét és mind betűírásos, mind pedig hieroglifikus (képszerű, vallásos jelentőségű szójelekből álló) feliratokat egyaránt hagytak ránk (Varga/2001/145). Hasonló jelkészlet mutatható ki a Szent Koronán is, amelyet értelmezni, sőt esetenként olvasni is tudunk.

Hieroglifákat (szimbólumokat) formál például a Szent Korona szerkezete is (3. ábra).

A korona szerkezetének felülnézete az isten által teremtett, rendezett Földet ábrázolja, ezért azonos a székely rovásírás „f” (Föld) jelével. A világ közepét jelzi: a teremtés és az isteni eredetű uralkodó helyét, ahonnan a rend a világ négy tájára szétterjed. Megjelöli és a teremtés folytatására kötelezi az uralkodót.

A korona szembőlnézete az eget tartó, az eget és a Földet összekötő világoszlopot (világfát) ábrázolja, a hun dinasztia és a királyi hatalom égi eredetére emlékeztetve. A szembőlnézet ezért egyezik meg az ég/ág szavak őséből rövidült „g” rovásjel formájával.

3. ábra. A Szent Korona szemből- és felülnézete (fent) és a nézetek párhuzamai: hettita fémplakett, urartui képjel, kínai "ég" szójel, székely "g" (ég) jel, az Ararát körüli Éden térképe, a székely "f" (Föld) jel és a kínai "Föld" szójel (lent, balról jobbra)

Szimbólumok találhatók a Szent Korona díszítésében is.

A székely "j" rovásjellel összevethető kacskaringó alakú filigránok serege (4. ábra) nem véletlenül díszíti éppen a keresztpántokat. A keresztpántok ugyanis a rendezett világ közepének (az Isten által szabályosra teremtett Földnek, az Ararát körül elterülő Édennek) négy szent folyóját szimbolizálják. (A „j” rovásjel a „folyó” jelentésű jó szavunk szójeléből keletkezett.)

4. ábra. A kacskaringó alakú filigránok a Szent Korona keresztpántjain a székely írás "j" (jó "folyó") jelének megfelelői

A hun származástudattal rendelkező, Emese álmában vízből születő Árpádház eredethagyománya miatt igen fontos körülmény, hogy ‑ ismereteim szerint ‑ a királyi fejdíszek közül csak a Szent Koronán, a concques-i avarhun szobor koronáján, horezmi pénzek ural­kodóábrázolásain és a türk Kül-tegin márvány szobrának fejdíszén (Ba­kay/ 1997/214, 244) ‑ tehát hun, időlegesen hunná vált, vagy hun-utód népek alkotásain ‑ találhatók tajtékzó hullámot ábrázoló kacskaringók. Atilla elithadseregének katonái is aranyszalagból alakított kacskaringókat viseltek a nadrágjukon (l. Csomor/1996/629!). Ezzel nyilván ama gázló vízére utaltak, amelyen a csodaszarvast követve keltek át, s amely új hazát alapító sebezhetetlen hősökké avatta őket.

A fenti Föld és jó hieroglifák kiolvashatók „Jó király – jó Föld” értelemben is, mert a körbe zárt kereszt a királyt is azonosította. Ez az olvasat a koronaeszme legtömörebb, legkorábbi írásos összefoglalása, azaz a világ legkorábbi alkotmányszövege. Az írásmód ma meglepőnek tűnik s hiába is próbálnánk számon kérni e nagyszerű ékszeren azt, amit a betűvetésről kisiskolás korunkban tanultunk. E jelek nincsenek rendezetten sorba rakva, ahogy azt szeretnénk, mert a korona sohasem szolgált olvasókönyvként. Az aranyból formált hun hieroglifák mégis ezeket a magasztos gondolatokat hirdették az uralkodó fején. A Szent Korona egyébként alkalmatlan lett volna a koronázásra, de talán nem maradt volna ránk a koronaeszme sem.

S végül találunk fonetikus, azaz a modern szokásoknak jobban megfelelve olvasható feliratot is a Szent Koronán.