Mennyből az angyal eljött hozzátok magyarok, magyarok,

évente egyszer.

Gondolkoztunk-e valaha is azon, hogy miért is csak évente egyszer?

Karácsony angyala a szeretet,

s szeretet, mint olyan,

a létezés legfontosabb alaptörvénye.

Tengely, mely körül a világrendszer forog.

Kimeríthetetlen erőforrás.

A szeretet az egyetlen pozitív erő a világon,

mely tettekben öltve a testet egyedül képes előre és fölfele mozdítani

anyagiassághoz kötözött emberi mivoltunkat,

egyénenként és nemzetenként egyaránt.

Gondolkoztunk-e valaha is azon,

hogy mi történne,

ha mi magyarok nem csupán évente egyszer,

és akkor is mindössze felületes és megszokott karácsonyi cicomán keresztül,

hanem valóban őszinte odaadással

és naponta ünnepelnénk ezt a mennyből alászállott angyalt?

Ha valóban élnénk is ezzel az isteni ajándékkal,

erőforrással, szerszámmal és védelmi eszközzel,

aminek emberi szóval szeretet a neve,

ha napról-napra használva és hasznosítva ezt,

valóban élő  tettekre változtatnánk át a lélek és a szellem vegyi folyamata során,

hogy azt a törvény, Isten törvénye megkívánja tőlünk.

Nem veszekednénk többé,

nem ócsárolnánk, nem gáncsolnánk egymást,

családon, közösségen, nemzeten belül békét kötnénk egymással,

és úgy haladnánk együtt, ahogy testvérekhez illik, egy szebb jövendő felé.

Megbocsátanánk az ellenünk vétkezőknek,

úgy viselkednénk magyar testvéreinkkel szemben,

mint ahogy tőlük elvárjuk,

hogy velünk szemben viselkedjenek.

Hibakeresés helyett megértéssel közelednénk egymáshoz,

gyanakvás helyett bizalommal,

gyűlölet helyett szeretettel.

Egyszerre csak megszűnne minden pártoskodás,

minden széthúzás, rágalmazás, irigység, káröröm és önző elfogultság.

Valóban egy nemzet fiaivá válnánk,

testvérekké  egymás szeretetében és nemzetünk szolgálatában.

Koldus sorsunkat levetkőzhetnénk, s nagy nemzetté válhatnánk megint,

akárcsak másfél ezer évvel ezelőtt,

amikor még vérünkbe rögződött törvény volt az egymás iránti szeretet és hűség.

Karácsony jöttével gondolkozzunk ezen, magyarok!

Az egymás szeretetének törvényét

a mennybéli angyal titkát

nem páncélos német lovagoktól, görög és talján papoktól tanultuk volt,

hanem még  Úr városából hoztuk azt magunkkal.

De idegen tanok korbácsa alatt megfeledkeztünk róla a századok során,

míg végül is ide jutottunk, hogy többre becsüljük az idegent, mint saját vérünket.

Új, karácsonyi vérszerződésre van szükségünk magyarok.

Az egymás iránti kötelező szeretet ősi törvényének felújítására,

magyar újjászületésre,

mely nem csupán az év egyetlen napján ünnepli a szeretet Istenét,

akkor is csupán a megszokás kedvéért,

hanem naponta éli is a törvényt

tetteken keresztül, gyakorlatban.

Mert ha nem,

semmiféle idegen segítség nem segít rajtunk többé.

Úgy elveszünk törvényszegéseink során,

hogy még csak nyomunk sem marad ezen a földön,

mert azt is széttapossák az idegenek.

1972
Wass Albert: Karácsonyi levél