Búcsú az Anyától

E nehéz órában kire is gondolok?
Drága édesanyám, most tehozzád fordulok.
Könnyeim letörlöm, szemem rád emelem,
hisz eddigi életem neked köszönhetem.

Mint kertész a virágát: szereti, ápolja,
amikor meg megnő, más meg leszakítja.
kis palántát óvtál te is, majd virágszálat.
Rám költöttél gondott, hosszú éjszakákat.

Mikor beteg voltam, felettem őrködtél.
bajtól megmenteni, mindig igyekeztél.
De szerelmes szívem, már párja után vágyik,
így a te rózsafád, most megszedetté válik.

Mostan el kell válnunk, tőled már elmegyek,
minden fáradságod megköszönöm neked.
Ó, én annyi kincset nem tudnék szedni,
amivel mindenért megtudnék fizetni.

Mert a világon még olyasmi nem termett,
amivel a jó anyát fizetni meglehet.
Búcsúzóul mit is mondhatnék teneked?
Az Isten áldja meg minden lépésedet!

Adjon egészséget és nyugodt életet,
hogy e hű párommal, kivel most elmegyek,
együttesen nagyon soká szerethessünk,
napodnak fényében soká fürödhessünk.

Anyukádra fordítsd könnyes szemed!
Édes jó anyádnak add oda a kezed!
Kedves édesanyám a te hűségedet,
az Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!


Búcsú a Nagyszülőktől

Kedves nagyszüleim sokáíg éljetek,
unokátok búcsúzik , Isten véletek.
Öreg napjaitok legyenek békések,
legyenek áldottak és legyenek szépek.

Nagyszüleidre fordítsd a könnyes szemed
Nagyszülednek add oda a kezed:
Kedves Nagyszüleim a te hűségedet
az Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!


Búcsú a Nagybáttyától

Kedves bácsi, most ti hozzátok térek!
Mielőtt a féltett célomhoz elérek.
Rátok az Istentől én csak áldást kérek,
akit én szívemből szüntelen dícsérek.

Mert, ahogy a vér nem vállik vízzé,
a rokon, rokon marad mindörökké.
Nekem is fáj azért, kesereg a szívem,
Kedves mama elmaradtok tőlem.

Ha valaha bármit is vétettem tinéktek,
kérem nekem most már elnézzétek!
Nem tudom mártok-e egytálba veletek,
Azért engem végképp el ne feledjetek!

Móni mama, bácsi a te hűségedet
az Isten fizesse meg! Csókold meg most őket!


Búcsú a Testvérektől

Kedves testvéreim, most hozzátok térek,
mielőtt a feltett célomhoz elérek.
Rátok az Istentől én csak áldást kérek,
akit én szívemből szüntelen dícsérek.

Mint, hogy nem változik a vér soha vízzé,
a testvér testvér marad mindörökké.
Nekem is fáj azért, kesereg a szívem,
mert kedves testvéreim elmaradtok tőlem.

Ha valaha bármit is vétettem tinéktek,
kérem nekem most már elnézzétek!
Nem tudom mártok-e egytálba veletek,
Azért engem végképp el ne feledjetek!

Tesvéreidre fordítsd könnyes szemed,
A testvérednek add oda a kezed:
Kedves Testvérem a te hűségedet
az Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!


Búcsú a Fiútársaktól

Álljatok elém, sok híres legények, akik a szemeim gyakran szemléltétek.
Ajándékba nékem sok szépet vettetek,
és most sajnáljátok, hogy nem lettem a tietek.
Búcsúzom tőletek: Isten véletek!


Búcsú a Lánytársaktól

Kedves Leánytársaim akikkel eggyütt nyíltam az élet mezején,
virágfűzéretekből immár kilépek én,
mert másfelé tér az utam az élet tengerén.

Lánytársaidra fordítsd a könnyes szemed
Lánytársaidnak add oda a kezed:
Kedves Lánytársaim a te hűségedet
az Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!


Búcsú a Szomszédoktól

Isten veletek alsó és felső szomszédaim,
és kik jelen vagytok: rokonaim, barátaim.
Bocsássatok meg, az Istenre kérlek,
ha valaha bármit is vétettem tinéktek.

Ahány csepp víz vagyon a tenger vízében,
ahány fűszáll vagyon a világ mezején,
ahány bimbó virágzik a flóra kertjében,
annyi áldás szálljon rátok életetekben!


Vőlegény búcsúztató

Zenekar! hegedűnek álljon meg zengése!
A tűsarkoknak is némuljon pengése!
Mert búcsúztatásomnak lészen most kezdése,
legyenek csendességben, míg lészen végzése!

Búcsúzik a vőlegény édes szüleitől,
rokonaitól és szeretteitől.
Szólna, de nem tud, látom bús arcáról,
elmondom hát én, mit elméje most gondol.

Kedves jó Péter hallgass most a szómra!
Búcsúzz el a szülőktől, s a szerettektől sorban!