Nemes Richárd ifjú fafaragó írja:

A motívumok nagyon fontosak voltak a magyarság életében, hiszen a rovásírás mellett ezzel „írtak”. Olyan rendezett, logikus rendben alkották meg az eleink ezt a motívumrendszert 1000 évekkel ezelőtt, hogy a legtöbb sztyeppei néppel megértették egymást a motívumokon keresztül, hiszen azonos jelentéstartalommal bírtak. Maguk a szimbólumok visszavezethetők a természeti elemekre, égitestekre, növényekre, totemállatokra, és a férfi-nő kapcsolata, amelyek a régi magyarság kultúrájában fontos szerepet játszottak. Hogy miért kerültek fel ezek a szimbólumok a fára? A válasz az ősmagyarok (és a XIX. századig a vidéki magyarság) mágikus gondolkodásában található: ha egy tárgyon rajta van valaminek a képe, akkor annak a tulajdonságait a tárgy is hordozza. A magyar motívumkincs kimeríthetetlen, Nemes Sándor szerint motívumokban (és egész népművészetünkben is) Európa nagyhatalma vagyunk, mivel csak tulipán-motívumból több száz variációt ismer, melyek mind mást jelentenek! Ez vonatkozik a többi motívumra is. A motívumoknál lényeges, hogy értsük, mit jelentenek, mert aki nem tudja a motívumokat „lefordítani”, az nem tudja őket később felhasználni, komponálni. Sok kiállításon megfigyelhető, hogy remekül meg van faragva egy dolog, nem is lehetett volna jobban, de harmóniátlan volt, mert a motívumokat jelentésük ismerete nélkül csak „rádobálta” az alkotója. Ezért fontos e motívumokat jelentésükkel együtt megtanítani. A következőkben néhány olyan népművészeti alapmotívumot mutatok be, amelyek a fafaragás gyakori elemei, és ismertetem azok jelentését, gyakorlati alkalmazhatóságát.

Módszertani okokból kénytelen vagyok csoportosítani őket, habár látni fogják, hogy a motívumok sohasem önmagukban, hanem más mintákkal együtt jelennek meg az alkotásokon. Ez a kapcsolat a gyakorlatban megbonthatatlan, mivel egy minta alapjelentését a vele összefüggésben álló többi minta nagyban módosítja, tehát ha szétválasztjuk őket, aktuális jelentésüket elveszítik.

Nemes Richárd fafaragó a mesterségét, tudását a gyakorlatban, édesapja mellett és könyvekből sajátította el-írja. Ebből adódóan a minták jelentésének azon értelmezését írta le, amit megismert, eredetüket tekintve pedig azokra a forrásokra támaszkodott , amelyek ezeket tárgyalják, mint például Lükő Gábor: A magyar lélek formái című könyve.

A motívumoknak létezik mélyebb, átfogóbb és pontosabb értelmezése is, ez azonban módszertanilag a következő lépés a gyerekek számára, a most egyenként megtanult motívumokat tudniuk kell értelmezni egy kompozíción belül is.