Társaslélektan

„A néplélektan – amely magyarul társaslélektan néven honosodott meg Gombocz Zoltán nyomán – föladata közelebbről, szemben az egyéni lélektannal, azoknak a lelki folyamatoknak vizsgálata, amelyek az ember társas élet fejlődésének és általános értékű közös szellemi termékek keletkezésének alapjául szolgálnak.”

Több magyar társadalomtudósra, többek között Gombocz Zoltánra és Karácsony Sándorra is nagyon jelentős hatással volt Wilhelm Wundt néplélektani munkássága. Nem egyszerű átvételről volt azonban szó, hanem kritikai recepcióról és az elmélet alkotó módon történő felhasználásáról.

Lükő Gábor még 1936 decemberében tett doktori szigorlatot a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen etnográfia szakon. 1937-ben a Debreceni Egyetemen Karácsony Sándor előadásait hallgatta, aki akkoriban dolgozta ki A magyar nyelvtan társas-lélektani alapon (Exodus, Budapest, 1938) című művének módszertanát.

A hagyományos „egyéni" lélektan az érzelem-értelem-akarat sémában tárgyalta a lelki jelenségeket. Atranszcendencia közvetlen megnyilatkozását, a vallást, ha egyáltalán foglalkozott vele, az érzelmi megnyilvánulások közé sorolta. Karácsony Sándor viszont egyrészt hangsúlyozza lelki életünk testi beágyazottságát, a szomatikus pólus szerepét, másrészt a vallást mint transzcendens pólust az egész rendszer energiaforrásának tekinti.

Társaslélektanában azok a meglátásai is benne vannak, amelyek vallásos terminológiában a Nyugati világnézetünkben jelentkeztek; csak a transzcendens és a testi ösztönzés itt már nem felemás iga, hanem ugyanazon rendszer két ellentétes pólusa, szervesen összetartozik. Ha pedig az Újszövetség két „nagy parancsolatát" vetítjük a rendszerre, még feltűnőbb az összetartozás is, a gazdagodás is. Mert az a könyve elsősorban a „szeresd Uradat, Istenedet" gondolatkörében mozgott, társaslélektani rendszerében viszont, bár kimondatlanul, a „szeresd felebarátodat, mint magadat" érvényesül: emberségemet bármely funkciójában csak egy másik emberrel kapcsolatban, a másik emberre vonatkoztatva élhetem meg. Ennek a ténynek különben nemcsak ilyen tudományos, hanem pontos művészi megfogalmazását is ismerjük: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat" - mondja József Attila.

Külön vizsgálta Karácsony Sándor az öt fő kategória közötti átmeneteket, a négy úgynevezett hibrid kategóriát is, ezek: a technika (a jog és a művészet között), azután az erotika, az érték, végül (a társadalom és a vallás között) a világnézet. A tíz kötet nem a séma szerinti sorrendben íródott meg, hanem a téma fontossága, időszerűsége szerint. Némelyik kategóriával (más-más szempontból) több kötet is foglalkozik, két hibrid kategóriára egyáltalán nem került sor.

A magyar lélek formái

Lükő tudományos módszertana a Gusti-féle monografikus szociológia után a társaslélektanban teljesedett ki. Ez már érezhető A magyar lélek formái (Exodus, Budapest, 1942) című úttörő munkáján, amely mind a mai napig alapműve a magyar népköltészetben és népművészetben megjelenő jelképek értelmezésének. Ebben a munkájában a magyar néplélek különböző folklóralkotásokban való megnyilvánulásai már a keleti, urál-altaji népek kulturális örökségével összefüggésben jelentek meg, összehasonlító anyagon mutatva be a rokonságot és a kölcsönhatásokat.
Karácsony Sándor így méltatta tanítványa talán mind a mai napig legnagyobb hatású munkáját: „Nagyjelentőségű eredménye munkájának a magyar nép szimbólumrendszerének felfedezése. A népköltészet és népi képzőművészet szimbólumai azonosak, az építészet és a zene azonban külön világ. Lükő aprólékos gonddal dolgozza fel mindezeket, megállapítva törvényszerűségeiket. Legismertebb volt közülük a régi magyar népi zene.

A pentaton hangközök szabályosságának és a parlando-rubato társaslélektani hátterének felkutatása azonban egészen L[ükő] érdeme. Ezen a területen elődei nem voltak. Teljesen ismeretlen területet hódított meg a néplélektan számára a népi építőművészet feldolgozásával is. A népköltészet szimbólumait sem ismerte eddig a szakirodalom, s amennyiben foglalkozott vele, egyoldalúan sexualis erotikát látott benne. Lükő érdeme, hogy csaknem kimerítő teljességében összegyűjtötte a népköltészet jelképeit, kimutatta egyetemes jelentésüket, s ennek társaslelki gyökereit is meglelte a mitoszok erotikájában. A népművészet jelképeit azonosnak találta a népköltészetével, s azzal együtt tárgyalta. Ábrázolásmódját viszont külön fejezetben fogta vallatóra, s megállapította, hogy a perspektivikus térszemlélet hiánya, az aránytalanság és az aszimetria jellemzik. Külön érdeme L[ükő]nek az összehasonlító módszer állandó alkalmazása.”

Társaslélektani Intézet

Lükő Gábor 1937-től a debreceni Déri Múzeum muzeológusa, majd 1943-tól a Karácsony Sándor által szervezett „Társaslélektani Intézet” munkatársa volt.

A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1945-ben nevezték ki magántanárrá „A neveléstudomány folklorisztikus alapjai” című tárgykörből. 1945 és 1949 között a következő előadásokat tartotta: Az anyanyelvi nevelés és a magyar népnyelv (1945/46), Zenei anyanyelvünk (1946/47), Az irodalmi nevelés folklorisztikus alapjai (1947/48), A folklore szerepe a szláv nyelvek iskolai tanításában, A magyar népdalok tanításának problémája az egyetemes zenei nevelés megalapozása szempontjából, Képzőművészeti nevelésünk alapvetése a magyar folklór elemeinek tudatosításával (1948/49), Fejlődéslélektan (1948/49). A Társaslélektani Intézet célja a magyarság és a kelet-európai népek hagyományos kultúrájának tanulmányozása volt.

Távolabbi céljai között szerepelt, hogy a népi kultúra elmélyült és sok szempontú tanulmányozása során megismert társaslélektani sajátságok alapján elősegítse a nép korszerű művelődését.

Lükő Gábor 1950-től 1958-ig a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója volt. Gyulai múzeumi munkássága mellett kiemelkedő teljesítménye volt még a gyulai vár feltárása és történeti korszakainak rekonstrukciója.
Az 1956-os magyar forradalom ideje alatt Lükő hitet tett és kiállt a forradalom vívmányai mellett. A Gyulai Hírlapban december 13-án megjelent „Őrizzük meg tisztán a forradalmunkat” című írásában az erőszakmentességre szólította fel a forradalomban részvevőket és Gandhit állította például. „Gandhi volt az indus szabadságmozgalom vezére, aki arra tanította népét, hogy először önmagán uralkodjon, csak úgy lesz méltó a szabadságra. Nekünk magyaroknak is meg kell mutatnunk, hogy méltók vagyunk rá. Az egész világ szeme rajtunk. Csodálattal nézik a mi fegyvertelen harcunkat és reménykednek győzelmünkben.” Lükő Gábort a forradalom eltiprása után börtönbe zárták, majd hamarosan Gyuláról is távozni kényszerült.

Lükő Gábor egész életében a teljességre törekedve látott rá kutatása tárgyaira, vagyis interdiszciplináris kutatásokat folytatott már hat-hét évtizeddel ezelőtt is, amikor még senki nem használta ezt a kifejezést, és a tudományágak képviselői ritkán voltak nyitottak a társtudományok eredményeire.

A lükői szintézis felöleli a keleti népek és a magyarság, valamint a Kárpát-medence népcsoportjai kulturális kölcsönhatásának mélyreható, sok szempontú összehasonlító történeti vizsgálatát (nyelv, népzene, díszítőművészet, szöveg- és zenefolklór). Külön figyelmet szentelt a különböző finnugor és török népek népművészeti és népzenei megnyilvánulásai történeti rétegződésének és területi változataiknak kutatására.

Hatásukat a magyar nép nyelvi, zenei és képi szimbólumrendszerére e tágabb „keleti” összefüggésrendszerben próbálta megragadni és az egyes „kulturális rétegeket” elkülöníteni.

Lükő Gábor szerint a kultúra nem szakítható szét apró darabokra: az egyes szaktudományok képviselői csak úgy tudják saját diszciplínájuk korlátait átlépni, ha megismerkednek – legalább részben – a társtudományok eredményeivel is. Az „egészről” is képet kell nyernünk, ha kulturális örökségünk fenntartó és megújító közösségeihez közelebb szeretnénk kerülni, s a kultúrateremtő és kultúraátadó embert jobban meg szeretnénk ismerni. Ezért nem híve a tudomány feldarabolásának, a szaktudományok határ nélküli specializációjának, mert ezáltal gyakran éppen azok az összefüggések maradnak láthatatlanok, amelyek csak a kultúra egészének szintetikus és összehasonlító tanulmányozásával tárhatók fel.

Munkásságának eredményei, tanítása és szemlélete megszívlelendők a jelen és a jövő társadalom- és kultúrakutatói számára is.