A húsvéthoz ősi szimbólumok serege társul. Itt van mindjárt a tojás. A tojáshoz az emberiség kezdetei óta misztikus képzettársítások kötődnek. Az egyiptomi Ré Napisten tojásból született, a hindu hagyomány szerint Brahma egy arany világtojásból kelt ki. A régi kínaiak hite szerint is a kozmikus tojásból jött világra az első élőlény. A Kalevala világteremtési modelljében a kacsatojás játszik szerepet, a finn mitológia teremtő istennőjének, Ilmaternek pedig sastojással gyűlik meg a baja, és annak összetörése vezet a világ kialakulásához.

"A finn mitológia teremtő istennője, Ilmater 700 évig egyedül lebegett az óceánon. Ekkor sas szelte át a horizontot. Ilmater üreget képezett ölében, és a sas ott rakott fészket. Tojásai azonban összetörtek, a Föld a tojáshéjból, a Nap a sárgájából, a hold és a csillagok pedig a sastojás fehérjéből alakultak ki."

A finn Kalevala szerint a világ teremtésében szerepet kapott az arany tojást tojó kacsa, amelyet a magyar aranytojást tojó tyúkocskával vethetünk össze.

A világ kezdete a Kalevalából:

"Kacsa jön, kecses madárka,
Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.
…
Hát akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Térdit, tengerből emelé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.
…
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.
…
Már akkor a Vízasszonya,
…
Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.
…
Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
…"
A görög mitológiában az egész világegyetem valaha az úgynevezett orfikus őstojás volt. A tojás a termékenység és az új születésének ősi szimbóluma. A feltámadás szimbóluma és használták a gonosz elleni talizmánként is. Az egyiptomi hieroglifákban a tojás a lehetőséget, a hatóképességet jelenti.

Vagy a nyúl. Téves az az állítás, hogy a húsvéti nyúl véletlenül, fordítási hiba miatt kerülhetett a tojással együtt a húsvéti szokásrendbe.

Nézzük a nyulat: Az egyiptomi hieroglifákban a létezés fogalmának a megtestesítője. Az ókori Egyiptomban a periodikus újjászületés kapcsán Ozirisszel is összefüggésbe hozták. A görög Aphrodité – szerelemistennő – kedves állata. (Ismét termékenységi szimbólum.)

A Nyúl-Hold kapcsolatra érdekes kínai legendát találtam. E szerint élt egy híres harcos, a „Mennyei Íjász”. A császáránál nagy érdemeket szerzett, például amikor egy napon egyszerre tíz Nap kelt fel, és iszonyú forróság támadt, a „Mennyei Íjász” megkereste a baj forrását, amely kilenc hatalmas madártól származott, akik forró lángokat, tűzgömböket lövelltek az égre. Őket lenyilazta, a madarak sziklákká változtak. A Mennyei Íjász a vízszellem húgát vette feleségül. Egyszer találkozott a halhatatlanság istennőjével, aki egy kis edényben csodaelixírt adott neki, amitől halhatatlan lesz, és repülni is tud. Az edénykét eldugta otthon, és eltávozott. Felesége – a vízszellem húga – furcsa fényt látott otthon és érdekes illatot is érzett. Megtalálta az edénykét, és megette az elixírt. Ettől aztán csak repült, repült, és úgy tűnt neki, hogy az űrben van, és csak ragyogó csillagokat lát maga körül. Erre megijedt, és félelmében kihányta a varázsszert, erre kicsiny fehér házinyúl lett belőle, akinek egész teste ragyogott, ő lett az ősanyag nőnemű része, mindenféle lét őse, a jin. Belőle alakult ki az űrben a Hold. Férje a Mennyei Íjász lett a Nap, a férfi őserő, a jang.

Egyszóval a feltámadás, a halhatatlanság, az élet örök körforgása a termékenység révén - ez a szimbólumkör kapcsolódik a tavaszhoz, a húsvéthoz.