SZEMÉLYEK:

 

Az angyal                                           Menyhárt
A huszár                                             Boldizsár
A csillagforgató                                József
I. Pásztor                                            Mária
II. Pásztor                                          Angyalok kara
Katonák

 

 

I. PROLOGUS A FÜGGÖNY ELŐTT

 

 

Angyal (Kilép a függöny elé) Jó estét kivánok. Szabad-e tisztessége csillagunkat bemutatni?

Hang a nézőtérről: Szabad.

Angyal (Beszól a függöny mögé) bejöhettek a csillaggal.

Huszár (Belép, mögötte a csillagforgató a csillaggal, mely egy szitakéregre ragasztott szies papirosokkal, szalagokkal, zörgővel diszitett alkotmány. Egyik oldalán arany meg ezüst papirból kivágva napok, holdak, csillagok. A csillag a nyélre forgathatóan van felszerelve, benne gyertya ég.)

Huszár (szalutál):

Én a huszár vagyok,

Tokaj városában lakok,

Apám mészáros,

Én birom az egész viágot.

Ehetek,

Ihatok bort eleget,

Hideget, meleget,

Ha kapok eleget.

Csillagforgató:

Hamar gazdám, asszonyom

teritse asztalát,

mert szakállas vendég

lepi el a házát.

Tegye fel életét,

hozza  fel jó borát,

mutassa meg hozzánk

nagy jóakaratát.

Huszár: (Átveszi a forgatótól a csillagot s az angyal kezébe nyomja) Imé, szerbusz, most mondd el te, ki vagy?

Angyal:

Mennyei jó angyal vagyok,

ki néktek örömök mondok.

Jöttem ide messze földről,

csillagfényből aranyködből,

hol a nap arany tányérját,

fellegek sosem takarják

s ezüst pitykéjét a holdnak

kék köpenyre varrják foltnak.

Onnan jöttem, onnan jöttem,

még kereket sem kötöttem,

szárnyacskám se pihentettem,

a jó hirrel ugy siettem.

 

Csillagról-csillagra szálltam,

a legszebbet megtaláltam,

kék köpenynek volt a gombja,

lefejtettem azon nyomba

és repültem szelek szárnyán,

sugárhintón, éjjek árnyán,

hogy a hirt meghozzam nektek,

mely lesz örök menedéktek

és örök vigasztalástok.

Itt a jó hir hallgassátok:

 

Valahol egy szamár vemhe

ballagott be Bethlehembe,

utját csillagom mutatta

s betért vala friss abrakra

rongyos istállócskába,

Bethlehem városába.

 

Hátán ült szüzanyánk, Márja,

fékje szent József markába,

miglen istállóhoz érve,

ők is megpihentek végre

s még az éjjel megszületett

kisded Jézus hogy titeket

igaz ujra elvezessen

és örökkétig szeressen.

Szolgáim, Huszár, Csillagforgató hát a juhászokról megfelejtkeztetek?

Huszár:  Csakugyan, az áldóját, pedig régtől hallom, hogy kaparásznak künn az ajtón. Hé, öregatyám, kentek is bejöhetnek.

I. Pásztor: (Kivülről) Megyünk, megyünk, kedves fiam, csak nem leljük az ajtó kilincsét. (Belépnek, egyszerre beszélnek) Szerencsés, lencsés, füstös kolbászos, friss jóestét kivánunk közönségesen. Hát ti, kedves fiaim itt fütőztök, itt komáztok s öreg apáitokra nem is gondoltok? Mi meg künn a hegyek között járunk s csak farkassal találkozunk. (Leheverednek kétfelől az angyal lábai elé. Mind énekelnek.)

Mennyből az angyal eljött hozzátok,

pásztorok, pásztorok,

hogy Betlehembe, sietve menve

lássátok, lássátok.

Az Isten fia, ki ma született

Jászolba jászolba,

Ő lesz tinéktek, idvezitőtek

valóba, valóba.

Angyal:

Zengjen hát az ősi ének

Angyalajkakról s a kárpit

Szétlebbenve, szent regének

Adjon testet ősi játék.

Ősi játék uj versekben

Leljen otthoni szivetekben.

 

II. KEZDŐDIK A JÁTÉK

 

            (A függöny felmegy, a szinen akkor Betlehemes istálló, hogy gyermeknagyságu élő alakok beleférjenek. Középen a jászolban, magasra aljazott szalmán a kis Jézus, lábánál József áll, kezében a bottal, fejénél Mária ül istállószéken, félkarjával a jászolra támaszkodva. Mindketten falusi viseletben, ünneplőben. A sarokban jászolfához kötve a szamár. Az egész szin sötét. Az istálló mennyezetéről lelógó olajmécs világitja be halványan a szent családot. A Huszár jobbról, a Csillagforgató balról felállanak a Bethlehem mellé, kivont karddal őrnek. Az angyal a csillaggal háttal kerül, felmászik a Bethlehem tetejére s a csillagot kitüzi az eresz fölé s mellette marad őrnek. Háttérben fehér függöny mögött ezalatt angyalkar énekel. A pásztorok oldalt elhuzódnak s a szinfal mellett lefeküsznek.)

Vajjon József, mit gondoltál,

Hogy istállót választottál,

Hogy találsz most nyugvóhelyet

a jászolban?

            (A háttér függönye néhány araszszal leereszkedik annyira, hogy felső szélére egész sor angyalka kikönyökölhessen hófehérben. Szin elöl sötét, az angyalokat a függöny mögül sugárzó fény világitja  meg. Énekelnek.)

 

Hol vagy, szüz Mária?

Gloriát kiáltja,

Hogy fiát elaltassa,

Szent fiát elaltassa.

Aludj, édes fiam,

Aludj, édes fiam,

Én szerelmes fiam.

            (A pásztorok oldalt a szinfal mellett ott feküsznek condráikba burkolózva s most kegyetlenül horkolnak. Az angyalkar nekik énekel.)

 

Pásztorok, pásztorok,

Keljetek,

Bethlehembe menjetek,

Mert ma nektek született,

Aki jövendőltetett.

Bethlehem városában,

Rongyos istállócskában.

Barmoknak pajtájában

Jézustok, Krisztustok.

 

            (Pásztorok: Szemüket dörzsölik, feltápászkodnak, hátul a függöny felemelkedi, a világosság kialszik. Csak az istállómécs világit s fönt a csillag mintha fényesebben ragyogna. Rivaldafény nincs. Mutatnak a szinen jobbra-balra.)

 

I. Pásztor:

Aszondom néked, komám, Tádé,

Errefelé lesz.

II. Pásztor: (Hirtelen felmutat a csillagra)

Ehun van, ládd-é

Az a csillag, kit nem láttunk máig.

I. Pásztor:

Kerüljünk arrébb, majd elválik

Kutya setét van.

II. Pásztor: (Észreveszi a szent családot, a szin közepére érve leborul. Ha lehet, a jászolt most oldalról reflektor világitja be.)

Térdre, testvér!

I. Pásztor: (Hátrébb van, még nem lát semmit.)

Mi van veled, hé, hasra estél?

            (Most a fényre fordul tekintete, ő is társa mellé borul.)

II. Pásztor:

Aléluja, kisded királyi fölség.

            (Pillanatnyi csend, majd megböki társát az I. Pásztor s félhangosan mondja.)

Vajjon, hogy illik? Közelébb mehessünk?

II. Pásztor: (Szintugy)

Másként tisztösséget, hogyan tehessünk?

I. Pásztor:

Vedd hát elő a sajtot az iszákbul.

II. Pásztor: (Kotorász, nem leli...)

E fényességbe az ember megkábul.

Szemem káprázik. Mán csak meglelem.

I. Pásztor: (Megrántja s Józsefre mutat)

Te, megharagszik a fejedelem.

II. Pásztor: (Megint levágódik)

Kegyelmezz nékem, királyi atya,

de hát elbujt a sajt. Megvan. Aha.

Most térgyeljünk fel.

I. Pásztor:

Én is feltérgyeljek?

II. Pásztor:

Tégy, amint engem lácc, vagy felképellek.

            (Feltérdelnek, az első kisbárányt huz elő condája alól, ugy veszi ölbe. A második jókora sajt gomolyát nyujtogat maga elé két kézzel. Egyszerre beszélnek.)

Mük szegény pásztorok, kint vagyunk a nyájnál,

Ide kőhajtásra, első esztenánál.

Angyalszót hallottunk, látánk fényességet

Eljöttünk illendőn, tenni tisztösséget.

Csak mit ugy hirtelen összekapkodhattunk,

Itt van egy báránykánk, egy falásnyi sajtunk,

Több nem telik tőlünk, ezt jószivvel adjuk,

Ha nő a kiskirály, még megpótolhatjuk.

Hozunk majd madarat, szép páros gerlicét,

Sárgahasu sármányt, piros tengelicét,

Szedhetünk virágot, nyilik arra bőven,

S hozunk még báránykát minden esztendőben.

Fölséges kiskirály, engedd, hogy szeressünk,

Hogy tekintésedre közelebb mehessünk.

            (Mária alig észrevehetően int a pásztorok felé fejével, akik felemelkednek s közel mennek egészen a jászolhoz. Az egyik odaköti a bárányt madzaggal a jászol karikájához s odateszi Mária lába elé. Másik a sajtot József mellé helyezi a jászol fájára. Azután gyönyörködnek)

I. Pásztor:

Emmán ügyes gyermek, mahónap verekszik!

II. Pásztor:

Hej, ha ez király lesz, milyen szép rend lesz itt!

Máris milyen rendes orra, szája, szeme.

I. Pásztor:

S milyen édesdeden szunyókál őkeme.

            (Csendesen hátrább huzódnak, de bennmaradnak a Bethlehemben. Leülnek ketten kétfelől a földre, az egyik Mária, a másik József mellé.)

I. Pásztor:

Hejj, a teremfáját, bizony megéheztem.

II. Pásztor:

Már ezen magam is gondolkozni kezdtem.

            (Bicskát, kenyeret, turót vesznek elő az iszákból. Az első pásztor meg is kinálja Józsefet):

Ha nem sértenők meg, ihol megkináljuk.

            (József nemet int)

II. Pásztor:

Pedig jó dolog ez s jó szivvel ajánljuk.

            (Jobbról: érkeznek most a három királyok. Gáspár hadiöltözetben karddal, papircsákóval, de csak amolyan falusi betlehemes gunyában, papircsákó, fakard stb. Menyhártnak hegyes, fekete süvege van, mint a mágusoknak, bő, fekete lebernyege, egyszemü, hosszu messzelátója s a hóna alatt nagy, fekete könyv. Boldizsár egészen ősz aggastyán, papiros koronával, lengő szakállal, veres palástban, ahogyan a királyt a mesében irják. Menyhért folyton az egét kutatja a messzelátóval, de csak a nézőtér feje felett.)

Gáspár: (kiáll a rivalda elé)

Én Gáspár vagyok, az első napkeleti,

Zarándokló király. Bárki ismerheti

Hiremet, nevemet.

Egymagam országlok hét nagy ország felett,

Nagy vitézségemet

Magasztalja a nép, dalbaszövi dalnok

Boldizsár: (Csendesen, de nyomatékkal maga elé)

Mégis meg kell halnod.

Gáspár:

Mondjátok meg nékem, errelakó népek,

Igaz, hogy uj király született felétek?

Nálam nagyobbrendü hatalmas családból?

Kinek háza felett uj csillag világol?

Menyhárt: (Csak mind néz a távcsővel)

Én sehogyse értem, eddig folyton láttam,

Idáig követtük. Ebb' a minutában.

            (A nézőtér felé egy pontra mutat.)

Itt villogott. Itt ni. Tán tréfát üz velünk?

Mi csillagtudósok, csudát nem ismerünk,

Errefelé tünt el, itt kell annak lenni.

Boldizsár: (Rég látja a csillagot csak felmutat rá)

Ó, tudós, hát ez mi?

Menyhárt: (Ráemeli távcsövét)

Ilyen alacsonyan csillag nem járt soha.

Gáspár: (Megfordul)

Ez hát az a hires királyi palota?

Boldizsár: (Menyhárthoz)

Üsse fel fölséged ezt a hizott könyvet,

Jó ha lapoz benne emlékeztetőnek.

Tudóst könyv s ..., látó szem a bölcset,

Kard a heves vérüt.

Gáspár:

Eh ingyen ne töltsed

Az időt, jó Menyhárt. Nincs itt kétség semmi,

Nem csillag, kit karddal is le lehet verni

S akibe jászol van, palota hogy lenne?...

            (Kardot ránt, a csillag felé suhint, de a kard csengve hull ki bénult kezéből.)

Boldizsár: (Fejér csóválja)

Ejnye felség, ejnye...

Gáspár: (Reszketve roskad térdre)

Üdvözlégy ujszülött nálam hatalmasabb,

Fogadj jobbágyodul, ha nincs alkalmasabb.

Menyhért: (Mellétérdel)

Üdvözlégy, nagy tudós, csillag, ki jösz közénk,

Kinek fénye után napkeletről jövénk,

Ki ég fönségiből szálltál eresz fölé...

Ki jött, kardot se vont s a győzelem övé.

Boldizsár: (Állva, csendesen, meghajtott fővel beszél)

Ki ma születtél, üdvözöl az agg,

Ki rangtalan vagy, üdvözöl a rang.

Kinek minden fény vak s minden .... olcsó,

Felséges bölcső - köszöni a koporsó.

Gáspár: (Közelebb járul)

Tömjént, mirhát és drága kenetet,

Kelet üdvözletét hozom neked.

Menyárt: (Szintugy)

Tudós kezén nem gyül fel a vagyon.

Csak tudományom van, neked adom.

            (A könyvet s a látócsövet a jászol elé helyezi.)

Boldizsár: (Szintugy)

E koronával övezzem fejed?

Akácfa ád majd koronát neked.

Palástom adjam? Ó hivságos hiv

Minden bibor, ha nincs alatta sziv.

S ha van, jobb lesz neked a szőrdaróc,

sorsot később vet rá a martalóc.

Legyen tied hitem, ez égi jó,

Kit kard nem jár, megáradt vak folyó

el nem sodorja, szél el nem repiti,

kétség rozsdája meg nem feketiti

S mint nyűhetetlen drága selyemkendőt,

neked adom: a végtelen jövendőt.

            (Fehér selyemkendővel boritja le Gáspár ajándékait s társai mellé térdel a jászol elé. Künn kardcsörgés, hangos szavak, az angyal feláll s testével fedi el a nézőtér felé a csillagot. A szint ujra csak az istállómécs gyenge fénye világitja be. Heródes jó katonáival a Bethlemet ,meg se látja, a nézőtér felé fordul)

Heródes: Én vagyok Heródes király, e földnek ura s a felséges római császár negyedes fejedelme. Három napkeleti királyok jártak ma reggel palotámban. Tőlük tudom, hogy ebben a városban kellett megszületnie a zsidók uj királyának. Parancsolóm azért, hogy még ma éjjel minden csecsemőt kardélre hányjatok.

Egy tiszt: Még ma éjjel meg lesz, királyi felség. (Nagy dobogás közt elrobognak a szin ellenkező oldalán. A csillag ismét látható lesz a reflektor is rávetődik a szent családra. Mária arcát tenyerébe hajtva sír. A kis angyal leszáll a csillaggal s a betlehem elé lép.)

Ti meg sose busuljatok,

Hamarosan induljatok,

Csillagom lesz vezetőtök,

Jó huszárom őrizőtök.

            (A huszár és a csillagforgató előlépnek, a függöny lemegy s ők hárman előtte maradnak.

Csillagforgató:

Ha mutattunk csudát,

Álljunk immár odább,

Mert hát csillagunkat

Várják mind magunkat.

Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni,

De a pénzes erszény, csak nem akar nyilni.

            (Megrázza a csillagot, megfporditja, az üres felével odanyujtja a közönség felé.)

Asszonyom, gazduram,

Nyuljon hát zsebébe,

Egy pár forintocskát

Tegyen perselyünkbe.

            (Ének)

Nosza minket jó gazda

Bocsáss immár utunkra.

Az Isten áldása

maradjon házadra,

az Isten áldása

maradjon házadra.

            (Ének közben elvonulnak)

FÜGGÖNY

 *

Megjegyzés: A játékban előforduló énekeket különböző vidékeken, nehány sor változtatástól eltekintve, ugyanazzal a szöveggel éneklik, ősi, jólismert dallamra. Az előadóknak nem kell tehát pontosan ehhez a szöveghez ragaszkodniok, énekeljék a verseket az ő vidékük szokása szerint. Ezeket a szövegeket, csekély változtatással, valamint a huszár és a csillagforgató függöny előtti mondókáit, Gyallay Domokos harctéri képének gyűjteményéből vettem át. (sz.f.)

(Forrás: Cimbora 1925. dec.6.)