Állatalakoskodási farsangi játékok

A farsangkor zárt helyen többszereplős dramatikus játékokat is tartottak. A fonóban, lakodalmak és disznótor alkalmával gyakran megjelentek az „állatalakoskodók”. A legkedveltebbek a medve, gólya, és lófigurák.
Észak- és Kelet-Magyarországon, jellegzetes farsangi játék a „kecskemaszkos alakoskodás”. A kecskemaszk legáltalánosabb formája az, amikor a kecskét alakító játékos térdre ereszkedve, előre dőlve jobb könyökére támaszkodott. Bal kezében egy fejszét tartott. Bundával vagy gubával terítik le. A másik gyakori formája a fakecskefej. Nyélre erősített felső fejrészből és a mozgatható szájrészből állt. A játékos jobb kézzel, madzaggal rángatta az alsó részt, amelynek csattogása a ritmust adta a tánchoz, ijesztgette a közönséget, de az ajándékul kapott pénzt is ezzel vette el. Erdélyben a kecskemaszkos alakoskodót több helyen „turkának” nevezik. A „turkát” alakító négykézlábra ereszkedett, testét szőttes borította be. A „turka” kísérőjével, a „gazdával” jelenik meg a fonóban, őket egy hegedűs kísérte. A játék többi része abból áll, hogy a „turka” ijesztgeti, „megberregteti” a lányokat, asszonyokat rájuk ugorva.
A „lóalakoskodásnak” is több változata ismert a magyar hagyományokban. A lóalakoskodásra elsősorban Kelet-Magyarországon és Erdélyben került sor.